1. |
Sánta Egyensúly
02:16
|
|
||
Miért?
Kár túlfeszítened a húrod a nyakam körül
Már úgyis megkötöttem a hurkot
Háromlábú széken sánta az egyensúly
Mikor dőlök már el?
Mikor jön az az egy, aki belém rúg?
Az élet vagyok, vőlegénye a halálnak
Megköszönöm majd egyszer, ha a konyhapadlón élve találnak rám.
|
||||
2. |
|
|||
Csak egy falevél vagyok a viharban
Melyet szárított Nap és áztatott eső
Kérlek emelj fel, szoríts magadhoz
Míg nem lesz túl késő
Míg el nem ragad egy fuvallat
Míg el nem jön egy új nap
Nem kérek már semmi mást
Csak, hogy a karodban legyek újra utoljára
Elengedlek téged
Szakadtan, megsárgulva tovább lépek
Mert a Nap már virrad
És belőled eltűnik minden pillanat
A fájdalom, az árulás, a reménytelenség
Mindent, amit én okoztam a semmibe vész
De ma éjjel temesd belém
Minden titkodat temesd belém ó kérlek
A gyűlölet hozott minket össze és szakított szerteszét
Mikor az ágyban fekve vártuk a világvégét, a világ végén
Hol voltál, mikor mondtam: Ne engedj el!
És hol voltam, mikor mondtad: Tényleg ne menj el!
Csak egy esőcsepp vagyok a viharban
Mely zuhan és céltalan
Kérlek felejts el, taszíts magadtól
Míg nem túl késő
Míg el nem ragad egy fuvallat
Míg el nem jön egy új nap
Nem kérek már semmi mást
Csak, hogy elengedj engem újra
Legyen vége
Elengedlek téged, de bárcsak maradhatnék még
Legyen vége, mikor ajkunk összeér
Fél tőlem a saját árnyékom
Mert nem tudja, mit fogok tenni
Emiatt nem is tudok mára a tükörbe nézni
A gyűlölet hozott minket össze és szakított szerteszét
Mikor az ágyban fekve vártuk a világvégét, a világ végén
Hol voltál, mikor mondtam: Ne engedj el!
És hol voltam, mikor mondtad: Tényleg ne menj el!
A torkom üvölteném véresre
De még sincs semmi értelme
Mert csak a süket füledre talál a vallomásom
A szíveddel együtt törtem össze a sajátom
A tudathasadás peremén felejtést ne remélj
Szellemi hanyatlás, ez vagyok én
Az utóirathoz írnám nevem, de már nem is emlékszem
De te minden nap eszembe jutsz
A pokolban találkozunk, hiába futsz
|
||||
3. |
Holttestemen Át
03:20
|
|
||
(Részletek Petőfi Sándor -- Egy gondolat bánt engemet című verséből)
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!"
Elharsogják kelettől nyugatig,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyúdörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Ott essem el én,
A harc mezején.
|
||||
4. |
|
|||
Minden nap bizonytalan
Mert nálatok van, a bizonylatom
Egy biztos élet felé
A jövőm én csak bizonygatom
De a múltam magáért beszél
Többre vinném?
Vajon többre vinném-e? Ha törődnél vele
Lesz-e jövőm?
Lesz-e jövőm, vagy elveszitek örökre?
Hagyjuk meg fojtó kezed, hogy 4 év múlva újra kopogtass vele?
Majd boldogan mondd: „Ég veled", de közben mégis csak szorítod a kezemet
Az időtok sem végtelen. Sokunk mondja majd „Ezt nem engedem!"
Leszek én a fegyver
Leszek én a szikra, amely a tüzet gyújtja
Minden szabályt betartva
Húzzatok majd karóba
A fogamat töri a magyar álom
Minden reggel arra ébredek, hogy nincs már többé álmom
Többre vinném?
Vajon többre vinném-e? Ha törődnél vele
Lesz-e jövőm?
Lesz-e jövőm, vagy elveszitek örökre?
Halva született reménnyel ámít a haza
Hamisan suttogja, itthon vagyok
Érezteti velem
Nincs haza, nincs lélek, nincs szerelem
|
||||
5. |
|
|||
Ne kezdjük el!
Hiszen a beléd vetett hitem épp most ásom el
A hazug falat amit magad köré húztál
Mások csákányai már réges-rég, porrá zúzták!
Az összetört iránytűd szívem felé mutat
Az örökkévalóság bányáiból nem találsz kiutat
Körmöd szakadtából próbálsz köveket ásni
Hiába minden úgy sem fogod már a Napnak fényét látni!
Mit ér az élet ha már gyertyáid csonkig égtek
Az alagút végén nem vár, más csak a szürke végzet
És ne mondd hogy minden rendben
Mert ha bele nézek a szemedbe
Tükrében látom szíved elhagyatott sivatagában
A keselyűk sem lelnek menedéket, már ők sem lelnek menedéket
Felejtsük el!
Hiszen a beléd vetett hitem épp most ástam el
A hazug falat amit magad köré húztál
Mások csákányai már réges-rég, porrá zúzták!
Az összetört iránytűd szívem felé mutat
Az örökkévalóság bányáiból nem találsz kiutat
Körmöd szakadtából próbálsz köveket ásni
Hiába minden úgy sem fogod már a Napnak fényét látni
Lelkem bányájában Te vagy a sötétség
Hidd el én egyre mélyebbre ások
De nem több rohadó húsnál amit találok
Nem tehetek mást, hát tovább állok,
Hallom ahogy a föld alól a nevem kiáltod!
|
||||
6. |
Téltemető
05:00
|
|
||
Iszom a bort és iszom a mérget de túl kevés hozzá
Hogy megérhessem a véget és vége legyen a télnek
Igyuk a bort és igyuk a mérget elég legyen már
Hogy elérhessen a végzet a mélybe rántson minket!
Majd ha felolvad a jég a folyóról együtt megyünk ki
és hazugságainkat egyesével fojtsuk bele!
Öljük meg mind!Had vesszen el!
Megfagyott a lelkem ebben a télben én már nem érzek együtt veled
Vadász ebek tépjék a bőrödet, hollók véssék ki a szemed
Rideg tested nyelje el a méregfolyó
Ami kiáztat minden bűnt, felolvaszt minden harmatot
Ami az arcomra fagyott
De a legrosszabb még most jön
Ez itt nem a vég
Még egy utolsó lehelet még egy korty
De én már hiába...
Iszom a bort és iszom a mérget de túl kevés hozzá
Hogy megérhessem a véget és vége legyen a télnek
Igyuk a bort és igyuk a mérget elég legyen már
Hogy elérhessen a végzet a mélybe rántson minket!
Majd ha felolvad a jég a folyóról együtt megyünk ki
és hazugságainkat egyesével fojtsuk bele!
Öljük meg mind!
Had vesszen el!
|
Streaming and Download help
If you like PETOFI, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp