We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

Rossz D​ö​nt​é​sek Napl​ó​ja

by PETOFI

supported by
mark182
mark182 thumbnail
mark182 Az új felállással is sikerült összehozni egy kibaszott jó albumot. Favorite track: Pusztulás I. közr. Nagy Viktor (Téveszme).
/
  • Streaming + Download

    Includes high-quality download in MP3, FLAC and more. Paying supporters also get unlimited streaming via the free Bandcamp app.

      name your price

     

1.
Május 04:21
Mikor súlyom veszti a föld Megszűnik a májusi reszketés És a tüskés pára lecsapódik a szájpadlásomról Nem ölelnek többé meleg karok A puha kéz belém növeszti tébolyult, korhadt ágait Vár a végtelen! Végre megérkeztem, de alig, hogy itt vagyok Az életeken át áhított helyen Ahol nem tapad rám a bőröm Nem kényelmetlen Nem feszít tovább a düh És a házak is felhagynak az ócska cserepek dobálásával Mert már, minden madár összetörve a földre hullt Csak fekszenek mozdulatlanul Így jó, így minden rendben Hogy mindenem elvesztem A magány ragyogó folyosói nem bántják tovább fáradt szemem Mikor a szégyen szőtte szőnyeg szálain szenderedem Fel-fel pislognak a csillagok üstököst vetve a párnámra Súlytalan szellem vagyok ezentúl, mindenki számára Mikor súlyom veszti a föld Megszűnik a májusi reszketés És a tüskés pára lecsapódik a szájpadlásomról Hallom még, ahogy csikorognak a fémes végtagok Majd befogad a rettegés És nem kell félnem attól, hogy élek Így jó, így minden rendben Hogy mindenem elvesztettem
2.
Kések 03:20
A karokon, a falakon, a zsebekben Kattognak a koporsószögek Az ablakon, az udvaron, a fejemben Mindent jégvirág övez Én elkísérlek, de vissza már nem jövök veled Hiába szorítasz ez reménytelen Az illatok, a vágyálmok, a látványok Már rég nem okoznak örömet Rozsdás húzójával, tépi körmömet Éles szavakkal feni tompa bőrömet Én elkísérlek, de vissza már nem jövök veled Hiába szorítasz ez reménytelen Én elkísérhetlek, de már senki sem vagy nekem És az egyedüllétet úgyis megérdemlem Mert én mindent elengedtem Te voltál az első, aki hátat fordított mikor segítséget kértem De nem az utolsó, aki végig nézte, ahogy elvérzem Egy lépést előre Két kés a hátba Visszanéztem, de csak magamat láttam
3.
Hórusz 04:21
Elbújnék, ha tudnék, de a tarkójára is szemet növesztett Az őszinteség megvéd, ha a koponyád falai közül ki nem engeded A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet. Megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek. Egy bőrönd tele kételyekkel, s kudarcoktól kérges tenyeremmel, és könnyes szemeimmel. Tüskés fülét megmarkolva madárként szállok egy másik fa ágára. De a realitás itt is fészket vetett és repülni nem tudó fiókák száza hullik hamis ígéretek áztatta pocsolyába. A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek. Egy bőrönd tele kételyekkel és kudarcoktól könnyes szemeimmel szállok egy másik fa ágára. Szemellenzővel a fejeden, nem túl meglepő, hogy nem látod a keresztedtől a lángoló erdőt. Változni talán akkor fogok, ha az alkotó elsimít. A kiábrándulás által korrodálódott csorbás gyalujával. A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek. Egy bőrönd tele kételyekkel és kudarcoktól kérges tenyeremmel álmaim ajtajának kilincsét engedem el.
4.
Arzén 03:58
Szavaid tövisként, döfik át a sebzett szívem Sótlan hazugságaid kiszáradt medrében Óvó kezeid, mint a lassú méreg Szívják az élet erejét belőlem Óvó kezeid, ó de édes Szép lassan minden felszívódik bennem Szavaid tövisiként, döfik át a sebzett szívem Sótlan hazugságaid kiszáradt medrében Tekinteted gyűlölettel teli Vakít a fénye,örökre szemembe égett. Örökre belém égett Éber kómában töltött évek Izzó parázsként csontig égnek Vénáimban a hideg vértesetek Vénáimban már fagypont alatt az élet Egy mérgezett falat az éhezőnek, Nagy segítség mondhatom Ez senkinek sem oltalom
5.
Nagyon unom már, hogy minden héten Vörösre festi a járda a térdem Mert minden fájó gondolatom Üres poharak mélyére kell elzárnom Üres poharak Üres kilátások Beteg, hamis tettekkel a jövőmnek aláások De hiába kopogtatsz üveges tekintetem ablakán Úgysem változom meg, nem hallgatok rád Mert cserepes ajkaimról leperegnek a józan gondolatok Nagyon unom már, hogy minden héten Szédülten ülök a járdaszegélyen És minden éjjelem megismétlem Nagyon unom már, hogy minden héten Vörösre festi a járda a térdem Mert minden fájó gondolatom Törött szilánkok között kell megtalálnom Ha lángolna a világ, én már azt sem venném észre Várhatom én a pillanatot, hogy mikor kerülök képbe Mert az égbolton a fekete csillagok Semmire sem vetnek fényt Nem találom utamat És nem találom a reményt Őrizd meg az utolsó cseppet Mert ez lesz a végén Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket Mert a végén ez lesz az utolsó csepp Őrizd meg mindkettőnket Mert a végén a nyomorúság lesz az utolsó csepp mindkettőnknek

credits

released September 27, 2019

license

all rights reserved

tags

about

PETOFI Hungary

contact / help

Contact PETOFI

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like PETOFI, you may also like: