1. |
Réveteg
04:36
|
|||
Réveteg
Tudod rólam remélem
Megtartanám de nem érzem
A világ összes súlyát
Ha nem az égig érne
Vállaimat letapadt görcsök
Már rég a padlóra húzták
Aggasztó gondolataim belülről
Koponyám fúrják
Távolinak tűnt az összes viharfelhő
De már nedves az avar az erdő tövében
A levelekről legördülő harmat lesz, ami megnő
És szökőárként mos majd el mindent
Felgyújtom és végignézem, hogy porig ég
Forró a parázs, de én sétálok rajta
Szemembe törölve összes hamvát
Megvakítva magam, hogy ne lássam újra
Mélybe zuhanva végleg utólért
Hamis szépnek fals reményt adtam
Süketítő és pont ennyit ér
A kongó üresség zaja
|
||||
2. |
Szürke
04:37
|
|||
Szürke
Felismerésem ítélőszékén
A tükörre festem minden célkeresztem
Bennem maradt, mint a lábnyom a friss cementben
De kinek is hiányoznék, ha már önmagam is keveslem
Mondogatom magamban még egyszer utoljára
Szedek még egy adaggal a figyelem tányérjára
De ki a fasznak van ehhez minden héten bátorsága
Töréspontját keresem végtelen köröknek
Őrült forgatókönyvek pörögnek
Megnyugvásom margójára
Ébresztőt állítok egy mutató nélküli vekker órára
Hiába futok előle ez a túlvilágon is várni fog
És a túlvilágon is fájni fog
A túlgondolás trónján ülve
Nem létező helyzetek füstje
Nyugtalanságom víztükre
Nem hagy haladni
Egyre csak fodrozódnak a hullámok
Mélyebbre fúrnak a fullánkok
Kétely koponyám konzvernyitója
Agyam szívem bitófája
|
||||
3. |
Komorebi
03:54
|
|||
Komorebi
Emlékszem, mikor én voltam gyengébb
De te az árnyékban állva folyton engem figyelve
Voltál a legbüszkébb
És peregnek a percek, múlik a pillanat
A körtefának lombjai alatt
Felőröl a gondolat vajon mikor látlak utoljára
Hiányod feltétele folytogat, bűntudatot eszek uzsonnára
Nélküled egyre nagyobb az árnyék
A lombok közt beszűrődő fény
Ami belőled megmaradt
Nélküled sóhajom halványkék
És az ereken rajzolódó ösvény
Álmaimban felszakadt
Kikerülhetetlen a végzet
Mindenkit betakar az élet
A lámpák a víz tükrén most is égnek
Minden, ami belőled megmaradt
Hiányodban szívem meghasadt
Lombjaid közt egyre nagyobb az árnyék
|
||||
4. |
Posztó
04:26
|
|||
Posztó
Honnan indultam, azt csak én tudom
Miközben merengve zötykölődöm
Ezen a fék nélküli buszon
Felakasztom kedvem egy kampóra
Az Ördög lássa lelkem
Mielőtt értem aggódna
Motoszkál a hátam mögött
Érzem, hogy belém mászik
De mielőtt elönt a pánik
Réges rég arcon köpött a tudat, hogy ezt a végtelennek hitt utat
Soha nem fogom bejárni
Soha nem tudom bejárni
Bezacskóztam minden elvetélt reményt
De az aszfaltra csöpög az alja
Cipőm orrán megszáradva
Megint csak azt akarja, hogy ne dobjam ki
Hanem tegyem el leckeként
És használjam pengeként
Újra utat vágva minden reményteljes gondolatnak
Add kölcsön az életkedved
Az enyémről már leszoktam
Hadd foltozzam újra mielőtt szertelobban
Add kölcsön az életkedved
Az enyémről már leszoktam
Hadd lássam utoljára mielőtt szertelobban
|
Streaming and Download help
If you like PETOFI, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp