Mikor súlyom veszti a föld
Megszűnik a májusi reszketés
És a tüskés pára lecsapódik a szájpadlásomról
Nem ölelnek többé meleg karok
A puha kéz belém növeszti tébolyult, korhadt ágait
Vár a végtelen!
Végre megérkeztem, de alig, hogy itt vagyok
Az életeken át áhított helyen
Ahol nem tapad rám a bőröm
Nem kényelmetlen
Nem feszít tovább a düh
És a házak is felhagynak az ócska cserepek dobálásával
Mert már, minden madár összetörve a földre hullt
Csak fekszenek mozdulatlanul
Így jó, így minden rendben
Hogy mindenem elvesztem
A magány ragyogó folyosói nem bántják tovább fáradt szemem
Mikor a szégyen szőtte szőnyeg szálain szenderedem
Fel-fel pislognak a csillagok üstököst vetve a párnámra
Súlytalan szellem vagyok ezentúl, mindenki számára
Mikor súlyom veszti a föld
Megszűnik a májusi reszketés
És a tüskés pára lecsapódik a szájpadlásomról
Hallom még, ahogy csikorognak a fémes végtagok
Majd befogad a rettegés
És nem kell félnem attól, hogy élek
Így jó, így minden rendben
Hogy mindenem elvesztettem
A XX. századi szépirodalmi hivatkozások (Ady, József Attila) mesteri beillesztése a zenekar szintén irodalmi eszköztárral felépített szövegvilágába teszi kiemelkedővé ezt a korongot. lorand_ppp
Streamlining their post-metal sprawl through a sharper melodic focus, the Scottish juggernauts' third LP is labyrinthine yet approachable. Bandcamp New & Notable Apr 25, 2024